A régmúlt időkben nem volt választás, még a családi események esetén is szigorúan ragaszkodtak a protokollhoz, melyet kényesen be is tartottak. Mára ez már lényegesen lazult, sőt szinte feledésbe is merül, ha családi és baráti összejövetelről van szó. Azonban ha olyan jeles eseményről van szó, mint az esküvő és sok vendéget hívtunk, a zavartalan hangulathoz nagyban hozzájárul egy gondosan és alaposan megtervezett ültetési rend, melyhez hasznos lehet, ha tisztában vagyunk egy-két alapszabállyal.

Az esküvő emlékét számtalan fotó és egyéb más apró tárgy is őrizheti. Miért ne maradhatna a menyasszonyi csokor is egy örök emlék, mely az esküvői képeket tartalmazó album mellett díszeleghet a vitrinben? Melyik menyasszony ne gondolt volna rá, hogy az esküvő után szeretné minél tovább megőrizni a csokrát, és majd a nagy nap után kiszárítja, így azt is elteheti emlékként? Csokorszárítgatás helyett, válassz tartósított virágokból és zöldekből készült csokrot, mely hosszú évekig megőrzi szépségét és eredeti pompájában emlékeztet a nagy nap meghitt és emlékezetes pillanataira.

A hosszú esküvői hagyományokra visszatekintő cukrozott mandula máig a leggyakoribb köszönetajándék. A szokás eredetileg Olaszországból és más déli országokból származik, onnan terjedt el széles körben, hogy az ifjú pár jelképesen öt szem cukrozott mandulával köszöni meg a násznép tagjainak a részvételt az esküvőn, mivel úgy tartják, hogy a vendégek megajándékozása szerencsét és boldogságot hoz majd a házasságra. A mandulát általában tüllbe fogják, amit szalaggal kötnek össze és esetleg virággal, kártyával vagy egyéb elemekkel is dekorálnak.